Acsalapu

Jacob Sturm, Johann Georg Sturm -Deutschlands Flora in Abbildungen (1796). Source: http://www.biolib.de – The copyright of this image has expired.

Egyéb elnevezései: Közönséges acsalapu, kalaplapu, nagy szattyú.

Alkalmazás:
– izzasztásra,
– légzőszervi megbetegedésekre,
– asztmára,
– pollen allergiára (tünetenyhítésre),
– torokgyulladásra,
– migrénre

Teájának elkészítése és adagolása: Fél evőkanál gyógynövényt leforrázunk 2 dl vízzel, 10 percig állni hagyjuk, szűrjük. Fogyasztása naponta háromszor javasolt.

Hatóanyag: Inulin, Pektin, Kolin, Glikozida, Nyálka, Cseranyag, Illóolaj

Leírás

A fészkesvirágzatúak családjába tartozó, hegyvidéki patakok mentén, forrásos, vizenyős helyeken termő, kétlaki, évelő növény. Gyökértörzse hengeres, helyenként csomós, amely gyakran üreges, fás, kívül barna, belül fehéres színű, belőle hosszú, egészen ujjnyi vastag tarackszerűen kúszó gyökerek erednek. Szára tőkocsányszerű, csak pikkelylevelek vannak rajta. Virágzata a levelek megjelenése előtt fejlődik. Termős virágzata a nyílás kezdetén 20-30 cm magas, majd termésérésig a szára az egy méterre is megnyúlik. Csúcsán a fészkes virágzatok nagy fürtben állnak, virágok hússzínűek. A porzós virágzat az előbbinél kisebb termetű, virágai többnyire fehérek. A levelek tőállásúak, nyelük 50-70 cm hosszú, lemezük kerek, szív alakú, átmérőjük gyakran a fél métert is meghaladja, szélük egyenlőtlenül fogazott, felszínük sötétzöld, fonákjuk szürkésmolyhos, erezetük tenyeres, nyelükbe három főér fut össze. A levélnyél belső oldala mélyen csatornás. Március-április a virágzás ideje.

Forrás: http://fitoterapiakalauz.hu/acsalapu-petasites-officinalis/

Fehérmályva

Egyéb elnevezései: orvosi ziliz

Alkalmazása: Hurutoldó és köhögéscsillapító, ez a legfontosabb felhasználása. A gyökereket köhögés, légcsőhurut, rekedtség ellen teaként, teakeverékek alkotórészeként vagy szirupként, illetve tablettázott formában használják. Hatóanyaga bevonja a légutak, a gyomor, a bél nyálkahártyáját, így hurut esetén segít a gyulladások leküzdésében.
Ismert, hogy vesegyulladásnál is védőréteget képez a vesében, e célból azonban ne hagyatkozzunk öngyógyításra, vesepanaszok esetén forduljunk orvoshoz!
A nyálkaanyagok sajátossága, hogy nedvesség hatására térfogatuk sokszorosra nő, így megduzzadva ingerlik a belek falát, ezáltal a mályva gyökere és levele enyhe hashajtó hatású is.

Teájának elkészítése: Leveléből házilag forrázatot készíthetünk és ezt fogyaszthatjuk, valamint száj, garat, gégegyulladás esetén öblögetőszerként alkalmazhatjuk.

Egy lehetséges elkészítési mód:
1 teáskanál levéldrogot (1,4 g) 1,5 dl hideg vízben 1 óráig áztatunk állandó kevergetés közben, majd leszűrjük. Napi adagja 5 gramm.
Hurutoldó teakeverék esetén, – amely édesgyökeret, kamillavirágzatot és mórmályvavirágot tartalmaz –, 1 púpozott evőkanálnyi (kb. 5 g) teakeveréket 1 csésze (kb. 2,5 dl) forró vízzel leöntünk, hagyjuk kihűlni, majd leszűrjük. Tetszés szerint ízesítve kortyonként fogyasszuk, naponta 1-3 csészével.

Hatóanyag: nyálkaanyagok, illóolajok

Leírás:

Nálunk is megtalálható, folyóvizek árterében, nedves, mocsaras árokpartokon, illetve szikeseken. Évelő növény. A növény latin neve, „althea” a görög gyógyítás szóból származik, utalva gyógyhatására.
A fehérmályvát már az ókorban is használták, egyiptomi, görög, kínai, szíriai, római ételek hozzávalója volt. Gyökere megfőzve, majd vajjal és vöröshagymával megsütve ízletes fogás. A gyökér kivonatát néha a halva nevű édesség készítésekor ízesítőként használták a Közel-Keleten. Virágai és fiatal levelei ehetőek, gyakran adták salátákhoz.
Régebben erős rostjaiból kötelet fontak és a papírgyártásban is alkalmazták. Emellett borogató szernek használták kelésekre, illetve szemgyulladás ellen. Halvány rózsaszínes virága díszítő értékkel is bír.

A fehérmályva gyökereit kora tavasszal vagy október-novemberben ássuk ki, a leveleit virágzás előtt vagy virágzás kezdetén gyűjtsük.
A gyökereket tisztítsuk és hámozzuk meg, ezután pár órán át szikkasszuk. Ez után vágjuk apró kockákra. A szárítást 35-50 °C-on végezzük. Mivel a szikkasztott gyökerek hajlamosak a penészedésre, ne tároljuk műanyagtasakban, hanem vászon–, vagy papírzsákban.

Forrás: http://fitoterapiakalauz.hu/a-fehermalyva/

 

Apróbojtorján

Egyéb elnevezései: Párlófű, Patikapárlófű, Szent Pál füve, Hattyúfű, Körömfű

Alkalmazás:

belsőleg:

– légzőszervi megbetegedésre,

– gyomor és bélrendszeri gyulladásra,

– epegörcsre, epehólyag gyulladásra,

– fertőzéses eredetű hasmenésre,

– gyomorfekélyre,

– epehajtásra, (epetermelés fokozó)

– húgysavcsökkentésre, (vizelethajtó)

külsőleg:

– fogínygyulladásra,

– nehezen gyógyuló sebekre,

– aranyérre

Gyógyászati felhasználás: A növény szárának felső, legfeljebb 50 cm hosszú, virágos leveles része, valamint a szár alsóbb részéről gyűjtött levelek szolgáltatják a hatóanyagot.

Teájának elkészítése és adagolása: 1 evőkanál szárított növényt 5 percig főzünk 2 dl vízzel, szűrjük, naponta 2-3 alkalommal, félórával étkezés előtt fogyasztjuk.

Leírás

A rózsafélék családjába tartozó, nagyobb tömegekben inkább a felvidéken, erdők szélén, cserjés-füves helyeken, árokpartokon termő, évelő növény.

Szára egyenes, 1 méternél magasabbra is megnő, egyszerű, szőrös. Levelei 10-20 cm hosszúak, lándzsás kerületűek, szaggatottan szárnyaltak. A levélkék ülők, 1-3 cm hosszúak, hosszúkás tojásdadok, durva fogas szélűek, felszínükön sötétzöldek, fonákjukon sárgászöldek sűrű molyszőrösek. A virágok a szár felső részén 20-30 cm hosszú, nyúlánk füzérben állnak, a virágszirmok sötétsárgák. Érett termései horgas sertéikkel ruhára, állatok szőrére kapaszkodnak. Virágzása júniustól augusztusig tart.

Borsfű

Egyéb elnevezései: Borsikafű, Pereszlén, Hurkafű, Csombord,

Alkalmazás:
– alacsony vérnyomásra,
– bélhurutra,
– felfúvódásra,
– köhögésre

Teájának elkészítése és adagolása: 1 evőkanál gyógynövényt leforrázunk 2 dl vízzel, 15 percig állni hagyjuk, szűrjük. Fogyasztása naponta egyszer étkezés előtt fél órával javasolt.

Hatóanyag: Illóolaj, Cseranyag, Nyálka, Gyanta, Keserűanyag,

Leírás

Az Ajakosvirágúak családjába tartozó, a Földközi-tenger mellékéről származó, nálunk sok helyen termesztett növény. Szára 30-50 cm magas, elágazó, tövén elfásodó. Levelei szálas lándzsásak, 1-2 cm hosszúak, ép szélűek. Virágaik kicsinyek, egyoldalú füzérben állnak, pártáik fehérek, vagy rózsásak, egész nyáron át nyílnak.

Forrás: http://fitoterapiakalauz.hu/borsfu-satureja-hortensis/